Talán meghökkentő a cím, vagy épp elgondolkodtató, vagy csak egy kézlegyintést érdemel, mi köze Gru-nak a hittanhoz?
A hittant tanuló diákok, /akik továbbviszik a hajdúdorogi hagyományt, azt, amitől Hajdúdorog mindig Hajdúdorog lesz, amiről mindenütt ismerik ezt a várost, a görögkatolikus hithez való ragaszkodás, a görögkatolikusságunkoz tartozó hagyományok megélése és megismerése,/ mindenképpen elismerést érdemelnek.
Ők azok, akik reményeink szerint meg fognak maradni azon az úton, amit őseik jártak, ami nem csak múlt, hanem egyetlen jövője lehet városunknak.
Tudják nagyon is, hogy nem mindig könnyű hittanosnak lenni, de az órákon túl, vannak olyan idők, amikor igazi örömünnep az együttlét. Ilyen a nyári hittantábor, vagy éppen a mozi, ahová mindig nagy várakozással és izgalommal megyünk.
Nemrég két hittancsoporttal néztük meg a Minyonok, Gru színre lép című animációs filmet. Ez a film nem csak szórakoztatott, de tanított is minket. Olyan üzenete van, ami bátran lehet egy hittanóra tanítása. Ha van kitartásunk, erős akaratunk el tudjuk érni a célunkat. Nem adhatjuk fel könnyen, küzdenünk kell mindazért, amit megálmodtunk magunknak, mert ha ezekről lemondunk, akkor önmagunkat is elveszthetjük. A nagy dolgok mindig ebből a kitartásból születtek és gyermekeink hiszem, nagy dolgokra hivatottak.
Rájöhettünk a főszereplővel arra is, hogy egyedül nagyon nehéz boldogulni az életben, nagyon nehéz egyedül megbirkózni a sokszor bennünket túlnövő gondokkal. Társak kellenek, akik néha tudnak idegesítőek is lenni, akik néha hibákat is elkövetnek, de mégis velünk vannak, épp akkor, amikor a legnagyobb szükség van rájuk. Nélkülük, a szeretetük nélkül nem jutunk messzire. Néha minket segítenek, néha pedig mi vagyunk, akik segítünk.
Megtanulhatjuk, milyen fontos erény a hűség. Megmaradni egymás mellett, figyelni egymásra. Félre kell tudni tenni, ha kell a saját dolgainkat is, hogy segíthessünk. Ennek az önfeláldozásnak is nagyon szép példáit láthattuk a filmben.
Beláthattuk azt is, hogy a felnőttek is tanulhatnak a gyerekektől. Az ő lelkesedésük, őszinteségük, bizalmuk, szeretetéhségük mind-mind olyan, ami bennünk mire ideértünk megkopott. Ha kellő alázattal fordulunk a gyermekek felé, megújul ifjúságunk, bármennyi év is van mögöttünk.
A történet és Gru pedig megmutatta, hogy mindenkiben ott él a jó. Az a jó, ami emberré tesz, amit Isten ültetett a szívünkbe, hogy szeretni tudjuk ezt a világot, hogy le tudjunk hajolni egymáshoz, hogy öröm lehessen a szívünkben. Amíg érez a szívünk, amíg van könny a szemünkben, apró „gonoszkodásainkban” is jónak, Isten adta gyermeknek maradunk.
Így tapasztalhatjuk meg, hogy Isten tanítása, üzenete, a hittan mindenütt tetten érhető, mindenütt ott van, hiszen még a kis Gru is nagy igazságokat taníthat nekünk ezen a rendhagyó hittanórán a moziban.

Dalanics Zoltán
hitoktató