Rohanó, elidegenedő világunkban sokkal inkább szükségünk van a versek tiszta, megnyugtató vagy éppen gyönyörködtető varázsára. Verseket tudni és mondani: öröm. Az igazán jó, fontos költemények időtlenek, bármikor vígaszt adhatnak, üzenetet közvetítenek nekünk.
A Puszta poétája versmondó verseny meghirdetését a Petőfi évforduló inspirálta. Az első fordulóra kis videófelvétel küldésével lehetett jelentkezni. A 160 nevező közül szakavatott zsűri választotta ki a 30 legjobbat. Számukra a verseny három kategóriában (bojtár, gulyás, számadó) a döntőben folytatódott. A legfiatalabb versenyző hét éves volt, a legidősebb 82.
A Móra iskola tanulói közül OROSZ DÁVID került a legjobb 30 közé, s a gulyás kategóriában mondhatta el Petőfi: A jó tanító című verset. A mezőny nagyon erős volt. A versmondók (kicsik és nagyok) nemcsak megtanulták jól hangsúlyozni a verset, hanem közvetíteni is tudták annak gondolatait.
A két színész és a helyi polgármester alkotta zsűri értékelése alapján majdnem minden produkció díjazásra méltó, bevallásuk szerint a versekhez való szubjektív kötődéseik alapján hozták meg a döntést.
Dávid versmondása kifogástalan volt, de helyezést nem ért el. Plakettet és egy szép könyvet kapott jutalmul, valamint sajátjának vallhatja azt a nagyszerű élményt, hogy milyen a szabadban egy filagória alatt egy végtelen erős mezőnyben helyt állni iskolájáért.