Az emberi élet döntések sorozata. Igen vagy nem, lent vagy fent, harcolni vagy feladni. Egyszer tévútra visznek, máskor pedig hozzásegítenek ahhoz, hogy megvalósítsuk álmainkat.
Kedves Ilike!
Fontos döntést hoztál, az életed egy újabb fordulóponthoz ért. Az együtt töltött évek nem múltak el nyomtalanul. Most, amikor elköszönünk tőled, emlékek, élmények törnek elő. Egy határozott, ám kedves hang, a nap kezdetén a „jó reggelt kollégák” köszöntés, mely sugallta, hogy bízhattok bennem, számíthattok rám, nyugodtan végezhetitek a munkátokat. Szinte napra pontosan 30 éve a szokásos osztályátadáson valahol a névsor közepén feljegyeztem a neved, s mellé írtam a negyedikes tanító néni megjegyzését: szorgalmas, jó képességű. A kitűnő szó nem szerepel a neved mellett. Az együtt töltött két év másik meghatározó emléke a farsangi műsorunk, az Angyalbőrben paródia, melyben teljes eleganciával viselted 12 évesen a magassarkú, fehér kopogós cipőt, melyet a lányok legnagyobb irigykedése övezett. Főiskolásként a februári hónapos tanításodat a Mórában teljesítetted, s bizony az akkori magyar szakos kolléga igen magasra helyezte az elvárásait veled szemben. Te pedig makacsul bizonyítottad rátermettségedet az iskolai élet számos területén. Fejlesztő pedagógusként, gyermek- és ifjúságvédelmi felelősként szembesültél a legnehezebb helyzetekkel és sorsokkal. Beszédessé váltak számodra a gyermektekintetek. Pályafutásod próbatételeit kiválóan teljesítetted, amikor napközis nevelő, DÖK-vezető, osztályfőnök vagy éppen intézményvezető voltál. Bizonyítottad, hogy apró törékeny termeted hatalmas energiákat rejt. Dacoltál a kihívásokkal, a nehézségekkel. Bizonyítottad, hogy szereted a gyerekeket, érted érzelmeiket, gondolataikat, megtalálod velük a közös hangot. Sok-sok csodálatos pillanattal és élménnyel lettek gazdagabbak általad. Célod az volt, hogy legyen jó, legyen érdekes és érdemes a Mórába járni tanulni és dolgozni.
Kedves Ilike!
Egy nyitott, közvetlen, vidám természetű embert ismertünk meg benned, aki mer nagyokat álmodni, s kemény munkával, elhivatottsággal azt valóra is váltani. Vezetésed alatt formálódott a Móra arculata. Szívügyed volt az iskola népszerűsítése, a kapcsolatok építése. Őszintén örültél az eredményeknek. Dicséretből jutott bőven, olykor szidásból is, ha a szép szó nem használt. A Mórából vitt kincsesládád legszebb emlékei azok, amelyekkel színesíteni igyekeztél a nehéz hétköznapokat. Egyedülálló volt az első rekordállítás, a nagyszabású családi napok szervezettsége. A március 15-i ünnepi megemlékezést művészi szinten vitted színpadra. Féltett kincseid a felülmúlhatatlan diákbálok a maguk csodáival. Jelmezt öltöttél, derűssé tetted az alsós farsangokat, bolondballagást. A mórás gyerekekért, egyszerű gyerekekért dolgoztál, akik igénylik a törődést és a maguk módján őszintén hálásak minden percnyi figyelemért. Elmégy és örökül hagyod ránk a feladatot. A februárban közösen megalkotott jövőképnek megfelelően formáljuk az iskolát!
Ilike!
Megélt éveid felében a Móra volt a második otthonod. Álmaid most másfelé repítenek. Hiányozni fog a fiatalos lendületed, az optimizmusod. Kívánjuk, hogy a jövő igazolja döntésed helyességét, hogy olyan dolgokat csinálj, amit igazán szeretnél! Ajándékként fogadd tőlünk ezt a képet, mely a törekvés szimbóluma is lehet, ugyanakkor hordozza a kiegyensúlyozottságot, a harmóniát.
Görögh Imréné