Hamarosan kezdetét veszi az új tanév, amellyel egyidőben megkezdődik a magasfokú szakmai munka. Tantestületünk együttesen dolgozta ki az előttünk álló tanév munkatervét. Elkészültek az órarendek, kialakultak az egyéni feladatkörök. Beszámoltunk az elmúlt tanév tevékenységéről, az elért sikerekről, versenyeredményekről, pályázati hatásmérésről.
Különleges helyszínt választottunk a tanévnyitó értekezletünknek, amelyet megtisztelt Horváth Zoltán, Hajdúdorog város polgármestere is. Köszöntő szavaival elismerte a város és ezen oktatási intézmény együttműködését, kiemelte az oktatás jelentőségét, a pedagógusok tevékenységének fontosságát.
Mindannyiunk életében fontos a megható elismerés, a kiemelt figyelem és a jóleső gondoskodás. Ebben lehetett részünk augusztus 28-án Hajdúböszörményben, a Deszka Bisztro & Bárban. A szakmai tanácskozás mellett lehetőségünk volt egymásra figyelni, kikapcsolódni és finom falatokat fogyasztani.
Az esemény rendkívüliségét adta még Nagy Antalné nyugdíjba vonulása és Nagyné Czipa Marianna sikeres szakvizsgájának megünneplése. A 25 éves tartalmas pedagógusi életút és az élethosszig tartó tanulás újabb bizonysága tanáraink elhivatottságának. Az összefogás és az együttműködés maradandó élményeket nyújtott a Hajdúdorogi Móra Ferenc Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola munkatársai részére.

KEDVES KOLLEGANŐNK,
MARIKA!

Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy köszönthetlek nyugállományba vonulásod alkalmából. A költő szavait hívom segítségül, mellyel leginkább kifejezhetem az alkalomhoz illő gondolatokat.
„Egy pálya útja véget ér.
A gyorsvonat megáll, s a búcsúzó útitárs más vonatra száll.
Az idő vonatán lassan döcög tovább,
S ha kinéz ablakán, nem fut el úgy a táj,
Ahogy elfut – az ifjúság.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
S szeretné újraélni mindazt, ami szép.
Lassítaná az időt, s megállítaná a legszebb perceket,
De az idő kerekét megállítani nem lehet.
Amilyen hosszú volt az út, annyi szépet rejt a múlt!
Ahogy este a Nap leszáll, úgy válik múlttá a jelen,
Míg pirkad a hajnal, a jövő csak sejtelem.
Az ember a múltba ezerszer visszanéz,
Könnyűnek látszik a búcsúzás, de búcsúzni mindig nehéz.” (Bódi Irén: Az idő vonatán)
Valóban, a búcsúzás gyakran nehéz, mert el kell válni azoktól, akikkel az elmúlt évek számtalan élménye, sikere, kudarca összeköt. De a búcsúzás gyakran valami új dolognak a kezdete, ami várakozással tölt el. Te már hosszú évek óta várod ezt a felemelő, boldog pillanatot.
Nem tisztem munkásságodat értékelni, de közvetlen munkatársamként csak az elismerés hangján tudok beszélni Rólad. 15 éven keresztül voltál hű társam a hétköznapokban. 25 évet töltöttél ebben az iskolában, ami időnként nehéz, fáradságos, de sikeres, eredményekkel teljes volt. Talán nem is tudod, mennyi gyerek köszönheti Neked, hogy elsajátította a tananyagot, ügyesebb lett számos más területen.
Óvónőként, majd tanítóként, napközis nevelőként tanítottad, nevelted őket a becsületességre, a jóra, az alázatra. Szeretted a gyerekeket és a munkahelyedet. A napközis munkaközösséget hosszú éveken át vezetted. Nincs közöttünk rajtad kívül senki, aki a hároméves csöppségtől elkezdve, a tizenéves, nyegle kamaszig foglalkozott gyerekekkel, hiszen felső tagozaton is tanítottál.
Mi, a kollegáid egy értékes embert ismertünk meg benned, aki csöndes, szerény, segítőkész, akire mindig lehetett számítani. Hivatásodat alázattal szolgáltad. A különböző kihívásokat is bátran vállaltad. Például, a pedagógusminősítési folyamaton is átmentél, pedig nem is kellett volna, mert a többi hasonló korú kollega automatikusan megkapta azt.
Itt, most iskolai kötelességeidnek, feladataidnak vége szakad. Nem leszel időhöz kötve, nem lesz főnököd, eltűnnek a határidők, nincs e-napló, megszűnik a stressz. Egy régi ajtó bezárul előtted, de ez, valami remek dolognak a kezdete lesz. Mert életed további szakaszában csak számodra kedves dolgokkal kell majd foglalkoznod. Ezután több időt tölthetsz szeretett férjeddel, gyerekeiddel és a négy kicsi unokáddal.
Kívánjuk, élj soká, boldogan, egészségesen szerető családod körében!
Jókívánságainkat hadd fejezzem be Arany János gyönyörű gondolatával:
„Élj soká! És legyen élted,
Mint derűs nap, tiszta, víg,
Mely piros hajnalból támad,
S ismét abban áldozik.”

Köszönöm az együtt töltött éveket!
Zsadányi Csabáné